(Elhangzott a Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület és Népfőiskola 2025-ös Csoma Konferenciáján, és meg fog jelenni az egyesület 2026-os kiadású, Kőrösi Csoma Sándor – A magyar eredet olvasatai c. kötetében.)
Népneveink szülte történelmi előítélet,
avagy értetlenség szóképeink iránt
A szórokonság ott valós, ahol
kulturális kapcsolat is adódik.
Hun-magyar történelmi képünk összeállításánál érdemes figyelembe venni a Hunor és Magyar népnevünkről származtatható szófejlemények különös tanulságait. Az ősi szentség és ,,beszédesség” folytán, a szóképi nevekhez hol pozitív, hol meg negatív jelentéstartam társult a korszellem aktuális értékrendje szerint. Hungár és Magyar népneveink jelentésével számtalan tudósunk foglalkozott már, (felsorolásuktól hely hiányában itt eltekintenék,[1]) minket inkább a jelentésfejlődés menete érdekel, figyelemmel néhány kulturális körülményre, melyekkel korunk tudománya nem számol, így egy modern nyelvész sem találkozhatott.[2]
Egységes ősvallás, egységes nyelvi stukturák?
A 2022-es kovásznai előadásomban felvetettem, hogy – kb. az i.e. VII-VI-V. sz. körüli átmeneti időkig[3] – kimutatható egyfajta globálisan egységes kultúra, amit bolygó-kultusz, kozmogóniai felfogás,[4] az isten-személyek planetáris jellege, valamint a hasonló kulturális berendezkedés jellemez. (Az egységes kultúra itt olyan egységes elvi és szerkezeti alapokat, belső vázat jelent, amelyből a mára létrejött változatos fejlemények is megmagyarázhatóak.[5])
A nyelvi szintű egységességet, az azonos gyökökből építkező alapséma adja.: – Isten, és a törzse (nemzetség, avagy nép) …- a fennhatósága, országa, és annak jelentősebb földrajzi alakulatai, …- földi képmása a törzsi vezető, és az egyedek, mint ember, valamint …- az ísteni tulajdonságok és emelkedett fogalmak, továbbá …- a fontosabb kultikus tárgyak mind.[6]
Íme a GÓT (német) példa:
GOTT = Isten … GOTTIN = Istennő … GÖTZE = bálvány … GATT = férj … GATTIN =hitves feleség … GATTUNG = faj, nemzetség … GATTEN = egyesülni, párosodni, … GÜTE =jóság, minőség …. GÜTIG = jóságos, kegyes, szíves … GUT = jó, bőség, érték, földbirtok, javak, jószág, vagyon, … GATTÍREN = vegyíteni, ércet vegyíteni, … GATTLICH = egyező … GäTEN = gyomlálni, kapálni, … földrajzilag: Götaland, Götarike, Göte-aln, Göteborg, stb.
(A kunoknál: Khám/ Khun isten, kán/ cham főnök, kám a pap, kan az ember (török) stb. stb.)
A hasonló ókori szóbokrok nagy száma, ősi nyelvi rendezettségre mutat. Kulturális szinten az ősi népek ilyen szóbokrokkal kontúrozták önmagukat, egyfajta közösségi azonosítóként. Természetesen egy rivális ,,törzs” ellenvéleménye más, elítélő jelentést társított e fogalmakhoz.
A névfejlemények kulturális környezetének jelentősége.
Mivel egy közösségen belül a közös eszmények iránti odaadás és szolgálat, tehát a közös érdekek formálják és forrasztják egybe az együtt élők azonosságtudatát, innen tekintve a kulturális (világnézeti) egyezés szorosabb kapcsot képezhet, mint a vérségi vonalak. Ezért vizsgálatunkban a népi eredet hangsúlyozása helyett, kulturális szempontok rokonságát helyezzük előtérbe.
A változó értelmezési keretek befolyása a közlésre.
Egyes történelemi fordulatok értelmezési fordulatot okoztak, megmásítva a fogalmi jelentéseket. Pl. ilyen volt a Gaia Földanya kultuszát felváltó ,,ég-istenes” vallások beköszönte. A ,,Gaia-kultuszban” még a közösségi irányelvek hatottak, így az egyenlőség, a testvériség, az ősök követése (másolása) állt előtérben.[7] (Ilyesmit ma kommunista propagandának gondolhatnánk, ha nem találnánk hasonlókra a székelyek kollektív nemességi hagyományában.) Ma furcsán hat, hogy az egységesítő irányelvek miatt az egyéni születés, így a vérségi apa személyének kiléte, eltörpült a értékrend csúcsán álló közösségi istenős jelentősége mellett. Képbeszédükben erre utaltak az esőtől, folyótól, magtól, égi állattól, vagy egyéb hasonlótól való fogantatás eseteivel, ami a saját mitikus kifejezéstárukban a helyi istentől eredésre utalt. Így lett számtan történelmi személynek ,,folyóneve,”[8] és mindez 100 éve még tudott dolog volt.[9]
A közlésre kiható lényeges momentum tehát, hogy mitikus ősfelfogásban a szentség a közösséget illette, azaz kezdetben nemesi származásúnak az őslakos bennszülött közösségek számítottak. Ezt igazolja, hogy a ma ,,tömeg, csőcselék” felhangú POPULUS szó korábban, a római nemességet dicsőítette, miként a bennszülött jelentésű AUTOCHTON is eredetileg az athéni nemesség büszke címe volt.[10] A mitikus közösségi keretekben élők egységesítő irányelvei, csak a tagolt berendezkedésre való átállással szorultak háttérbe. Ekkor jöttek az égi eredetű istenek és fiaik, a még a népüket-szolgáló törzsfők, ám az egymással való vetélkedésük lassanként az egyéni értékekre tolta át a hangsúlyt.
Hasonlókat ecsetel Harmatta János:
Indo-iráni térben az eleinte közösen használt asura és déva ideákból, a meghasonlás után, nyugaton (Irán) az ASUR/ASERA lett az isteni lény kifejezője, (változata az AHURAmazda) és az ördögé pedig a DÉV, míg keleten (India) fordítva találjuk, DÉVÁ-k az isteni lények, és ASURÁK a démonok lettek.[11]
J.J Modi professzor fogalmazásában, (Milyen volt a hunok vallása, 1926) az ősi hatalmához ragaszkodó Turánnal szemben a testvéri Irán, vallási (ergo hatalmi) változást (reformot) követelt.
E testvér-háborút követően új ,,egyedi” nemesség jött létre, és ezzel párhuzamban lett a rivális nép istene démonizálva, ami pozitív és negatív tartalmakkal bővítette a kifejezések tárházát.
Történelem és mítosz, magyar olvasatban.
Irán és Turán szakadása, áttételesen az iráni ↔ indiai, vallási-nyelvi ellentétre rímel, mintha az akkor helyben maradó ,,iráni” mellett, a turáni kultúrtömb húzódott volna keletre, és érdekes módon történelmünk is tud egy nagy kettéválásról, népünk keleti és nyugati irányba való elvándorlásáról. Forduljunk hát India felé, mert a Dr. Aradi Éva által igazolt ókori indoszkíta (saca) kultúrák rokonsága megengedi.
Arrian, Strabo, és D. Siculus forrásolt adatai, az ősi ,,indiai” Sourasenoi törzs ,,Héraklész-imádatáról” szólnak, amit Q. C. Rufus pontosít, az ,,indiai” Shurasena-k Porus királya, ,,Héraklész-zászló” alatt harcolt Nagy Sándor ellen.[12] (Tehát az i.e. IV.sz.-i Indiában ,,Héraklész-idea” tisztelete rögzített.)
A hindu mitológiában ez úgy néz ki, hogy a Shurasena-k mitikus őskirálya feleségül vett egy Marisha nevű nága (alul kígyótestű) nőt, aki aztán gyermekeket szült neki. (Feltehetően a keleti saca-szkíták továbbította hagyományról van szó.)
Indiai Nága = Kígyóistennő.
Kígyóistennő szkíta ló-díszen, (Tsimbalka Kurgan, i.e. IV. sz.) Ermitázs
Itt az ősi másoló elv vonhatta azonosságba a közösség Istenét és uralkodóját, igazolva Herodotosz hasonlókat mondó görög hagyományát,[13] amiben nem az uralkodó, hanem maga az isteni Héraklész nemzette egy félig kígyótestű nővel, a szkíta gyermekeit. Nála a szkíta hagyományban még az isteni és a folyó-ős is megjelent, és csak a görög változata üt meg elítélő hangot, a félig kígyótestű (szörny) nőtől nemzett 3 szkíta gyermek kapcsán, akik közül a legkisebbnek nevét kapták a szkíták királyai.[14] Tehát a mitikus vonások mellett, már megjelent a személyről való névvétel motívuma is.
A szkíták származási hagyományai tehát Héraklész ősapa körül összpontosulnak, akinek tisztelete hasonló okból, Mátyás idejében nálunk is bizonyítottan életben volt. A görög mitológiából további útmutatást kapni. Nézzük csak meg a mellékelt athéni dombormű mondandóját, R. Graves megjegyzésének figyelembevételével!
Graves: ,,A rómaiak általában unalmas, betű szerint gondolkodó népség volt, a képi ábrázolás zavarba hozta, sőt többnyire felbosszantotta őket. ..[15]
Isztambuli Archeológiai Múzeum, Gigantomachia
Nos, a dombormű képbeszéde Gaia Földanya gigas/ gigans/ Gé-gens népét mutatja, a szóbanforgó kígyó-altestű ábrázolással, akik épp az olymposzi istenekkel vívják ,,gigantomachia” azaz gigász-háborújukat, mely végkifejletében az olymposzi égi istenek uralomra kerülésével végződött. (Egyiptomban a Földanya állítólag 500 évre visszaszerezte hatalmát, vagyis a kultúraváltás hullámzó folyamatait nehéz pontos földi időponthoz kötni.)
Hasonló jegyeket látni Athén kultúrhéroszán, Cecropszon,[16] aki szintén ,,kígyóaltestű, földből-született gégens/ gigász” volt.(Az Ókori Lexikon említi, hogy a kígyó a görögöknél Földanya szimbóluma.)
Vagyis a képi olvasatban, Gaia Földanya kígyó-altestű Gigász gyermekei,[17] az őslakos (autochton) földműves kultúra[18] képviselőinek tekinthetőek. Gaia ősnépe mindössze Zeusz körének győzelmével szorult háttérbe, és válhatott lassan nyugaton démonivá a kígyós jelkép, ami talán nem is oly régen lehetett.
A gigantomachia következményei:
-Hatalmi indíttatású globális korszakváltása, a hadi erények kifejlődésével és felértékelődésével járó olyan háborús időszak eljövetelét jelenti, melyben a harcos fogalmak, a lovasíjász kultúra erényeit kifejező szókészlet, megsokasodott.[19]
– Ekkor nyert tért az osztott berendezkedésű társadalmi felépítés, és az égistenek-kultusza, de maga a változás fokozatos, átmeneti lépésekben, az elődök értékeinek integrálásával és bizonyos mértékű rátelepedéssel zajlott.[20] Az új, realisztikusabb ideák tehát a kommunikáció fogalmi terét is kibővítették, illetve a képírás helyett a betűírást hozták keletbe. Mindezek közül az ideológia, az isten-eszme változása látszik a legmarkánsabb hatóerőnek, ami az indulatok érzékelhető felfokozódására ad magyarázatot.
A népnévképzés korszakai:
-analógiás szóképzés → ideákból fogalmak
-ideák változása → fogalmi átértékelődés
-átértékelődés → új névadási szempontok
időben: helyi-isten → ég-isten → vezér, törzsfő
↓ ↓ ↓
szemléletben: a) mitikus ≈ b) vallási ↔ c) történeti
Fentebb láttuk a szkíta eredettörténet két változatánál a mitikust, és a történetihez közelítőt egyaránt.
A gigantomachia minket érintő nyelvi és történeti vetülete:
Láthatóan az egységes ősállapotok felbomlását követő rivalizálás során lettek az indiai asurák és iráni dévek, egyaránt ördögiek.[21] Az ősfogalmakból elítélő, szégyenletes bélyeg lett, miként Nimród Ősapánk gigászsága, és (krónikáink emlegette) szkíta gyökereink miatt maradt rajtunk is a látens, kígyós → démoni bélyeg. India egyes hagyományai megőrizték a kígyó-jelkép teremtő-isteni aspektusát, de nyugaton a kígyó-jelkép már csak bibliai kígyó gonoszsága folytán is utálatossá vált, ami végül hagyománnyá szilárdult. Ezért a szkíta-származék hunokat is, pl. Jordanes, elűzött boszorkányoktól tisztátalan lelkek által nemzett, szörnyű vad faj, mocsárban lakó rút, silány utódainak [22] hirdette. Nálunk viszont e kígyós bélyeg nem játszott döntő szerepet, hiszen az őshagyományok szent eszményét képviselő, csak jelképesen kígyó-altestűnek festett ősanyán mi lenne szégyellni való. Míg később a képbeszédet nem értő kultúrákban taszító szörnnyé vált, addig nálunk mindössze a hangsúly tevődött át az ősanyákról, a hős elődök –Hunos s Magor két dalia – személyére. (Ám az őshagyományokat máig éltető India egyes helyein, a mai napig tisztelet tárgyai a kígyó-altestű nágák, akik még kozmogónikus eredetük emlékét is megőrizték.)
Kulturális alapú elemzés fényében.
A mítoszi tartalmak koherens összképpé kerekítik – a mai osztályozós, címkéző, kategorizáló elemzés által darabjaira széttört – ismeretvilágot. Ha az emberiség történelmét mi is az egységes alapokról indítjuk, akkor a mítoszok, a mondai hagyományok és szokásrendek, valamint az újraértelmezett történelmi leírások, egymást igazoló ismeretrendszerré állnak össze.
Számomra magyar népnevünk és történelmünk legkerekebb, legátfogóbb képét, Mireisz László okfejtése adja, ez tűnik a legmeggyőzőbbnek is. Szerinte az Eurázsiát már az ókortól belakó hatalmas ,,ősnépi” hun néptömbön belül, a velük együtt előforduló magyarok,[23] tulajdon képen az ősi – médek által előkerült – mági/magiár-papi rétegnek megfeleltethető papi osztályt alkothatták. Nevünk is innen származhat, egyúttal visszautalva a Magyar/ Makar ősvallásra is, és ekkor egy tág körű rendszer eddig megválaszolatlan kérdései is megoldódnak. Akit érdekel, megtalálja A Magyar vallás c. könyvében.[24]
Felmerül itt a kérdés, hogy valószínűsíthető-e, pl. magyar történelemmel számolni a hun név kapcsán is? Láttuk a szkíta-vonal ősnépi jegyeit, és a magyarra, mint az egykor általánosan elterjedt ősvallás hagyományvonalának későig fenntartott képviselőjére tekintve, érthetővé válik a minden irányban adódó hun-magyar nyelvi egyezések oka, ergo a számtalan rokonítási kísérlet igaza,[25] továbbá fogyásunk, zsugorodásunk oka is.
Akkor Isten szavunk joggal rokonítható az óperzsák által is használt Ized/Jazd/Izdan = őr-lény/véd-angyal kifejezéssel, és a madi-ai mági-kkal egybecsengő Magyar népnevünket is érthető okból lengte körül eleinte kedvező vélemény, ami aztán átfordult az ellentétébe, miként sok más fogalom is járt.
Ez úton jöhettek divatba a papi vezetést megdöntő harcos (íjász-kultuszú) kaszt ágai által a FÉNYES, NEMES, TISZTA, KIRÁLYI, stb. és a velük rokon értelmű önelnevezéseket. pl. aSYR (fényes, király) ÁRJA (fényes, nemes) PERZSA (fényes szintén, amit chrysogenea = aranyszületésű jelzőjük mutat) ARÁM-i (fenséges, magasságos, szent,)[26] egy águk RÓMA alapító nemzetsége lett (ramnes). Az EFTALITA, az ALBÁN, a BELORUSZ, a VEND/ GUINETH, mind fehér, az ARAB (nagy) MELKITA (angyali/királyi) ANGELUS (angyali/küldött) REGIUS/ KUN/ SACA (királyi) JÁSZ/ JÓN/ JAZYG/ LUGI/ BELGA (íjász) jelentésű, stb. stb. Ez lehetett az indogermán nyelvi vonal reformja. A nyelveken belüli szórokonságok halmaza legalább is erre enged következtetni. A vereség miatt alárendeltekből a ,,nép, tömeg, mezei, földi, falusi,” stb nevűek, az erővel ellenállók pedig pl. Helvét, (pokoli) Bruttius, (állati/brutális) Vandál, Agarenus (vad, mezei) stb. kicsengést kaptak.
Hungár és Magyar népnevünk származékai.
A felvezető után, vegyünk elő egy régi, beszédes, és még semleges kicsengésű görög maradványt, megvilágítva Hungár nevünk GG-s, meg NG-s, valamint sima egy G-s változatainak elfogadhatóságát:
Ógörögben megtalálható az AGGARos szó, ,,perzsa lovasfutár” [27] és ,,hírt ad,” jelentéssel.
A szóeleji H hiányozhat, és a GG olvasata NG, ezért AGGAROSZ = (h)ANGARos.
A bizánci idejű ógörög ANGAR-osz feltűnő hasonlóságot mutat a ,,Hangar” névformával, és Perzsiából jött Árpádi-néphullámunk, valamint lovasíjász őskultúránk folytán elfogadhatóvá teszi az ógörög AGGAR/ ANGAR szó és Hungár népnév rokonítását, azaz a görög szónak, népnevünkről ,,gyártását.”
Itt még a HUNGÁR név N-hiányos névváltozata kapcsán élnék pár felvetéssel.
Az ógörög GG-s leirati forma ad magyarázatot az egyik G elhagyásával bekövetkező N-hiányos ogor/ugor változatokra! Nálunk ilyen alakban: HUGAR.
Az N-nélküli változat ,,magyar” esetei:
-II. Géza királyi pecsétjén, kb. 1160, HUGARIE felirat,[28]
-a Gesta Ungarorum bécsi kéziratában, ,,HUGARII,” …
-a VII.sz-i Szent Isidornál ,,UGRIOS,” …
-Georgikosz Monachosznál görög nyelven két GG-vel ,,OUGGRI,” …
-és az ebből merítő Nesztornál már ,,UGRI” áll.
Ahogy a korai keleti írások nem bajlódtak a magánhangzókkal, úgy a bibliai HÁGÁR név – mint N-hiányos alak – szintén egyeztethető a HUGAR-ral. Ugyanis létezik feledett kulturális kapcsolat Hágár nimródi leszármazása által, amit megerősítenek a középkori héber források is, ahol azonosítva volt a Hágár és a Hungár név! A héber források Magyarországot egyenesen Hágár országa, minket pedig hagriként említettek,[29] és oly régi e szokatlan egyezés, hogy egyes arámi nyelvű biblia-változatokban egyenesen Hongroe állt a Hágár név helyett.[30] Még a látványos lefokozás is előkerül Hágár esetében, aki a Bibliában Ábrahám rangvesztett ágyasa, (SZAJHA) holott korábbi hagyományokban származásilag királylány.[31] Az iszlámban Ábrahám első feleségeként az arab (nagy) népek ŐSANYJA. Hágár tehát még az anyai-kultúra képviselője volt, akiből a későbbi harcos időszakunk formálhatott, hős Hunor és Magor ősatyákat. E Hágárból lett Hungár tehát a hun-magyar ős alakjának metamorfózisát jelzi. Egyeztethetőségük által mutatkozik vizsgálatunkban rokonság, a hasonló jelentésű NG-s, és a G-s változatok között.
Szórokonságban gondolkodva, vizsgáljuk meg a népnevünkre hasonlító idegen kifejezéseket, a jelentéstartamok 3 fő területe mentén.
-éhesség, soványság (esetleg anyagi éhességre célozva mohóság)
-dühösség, mérgesség, vadság
-,,vidéki” (paraszt, tömeg, durva/ vad sokaság, esetleg földdel foglalkozó faragatlan)
(Adódik még a ,,bukott” is, de ez megint mélyebb utánajárást igényelne.)
- első jelentésoldal, éhes, sovány, (mohó, szűkölködő) stb.:
Itt az alaki és jelentésbeli átfedés több irányból is kimutatható, mind az NG-s, GG-s, és sima egy G-s változattal. Fontos, hogy az egy G-s forma a fent említett Hágár párhuzama, külön jelölve *-gal!
ang. HUNGARY → ném. HUNGER = ang. HUNGRY = (sovány) éhes, (mohó)
ném. UNGARN → HUNGER = soványság, ínség, éhség,
MAGYAR → ném. MAGER = sovány, ösztövér,
ang. MEAGER = sovány, vézna
ném. HAGER* = sovány, ösztövér, cingár.
-ang. HAGGARd[32] = sovány, ösztövér, szikár. (GG → NG)
- második a ,,haragos” jelentéscsoport:
az angol HAGGARd-nak – a sovány, ösztövér, szikár mellett – adódik ,,vad” jelentése is!!!
ang. HAGGARd = vad, → fr. HAGARd* = haragos, (Itt az N-t jelentő egyik G kiesett.)
Ide kapcsolható a magyar-ági szinonima, a Magyar népnévről képzett mogorva.
MOGOR → MOGORVA,
(Feltűnő párhuzamban a görög scytha-ból képzett → scythrosz = mogorva szintén!)
Továbbá:
ang. HAGGARd =vad →fr. HAGARd*= haragos,
ang. HUNGARY → ANGRY = dühös, mérges, haragos
nem. UNGARN = UNGERN = kedvetlenül (tehát mogorván) [33]
ang. ANGER = harag, méreg, düh (D’ANGER = veszély?)
fr. HAGARd* = haragos,
fr. CHAGRin* = haragos, mogorva [34]
fr. OGRE* = emberevő óriás, melyről Kohn Sámuel pesti főrabbi 150 éve megírta, hogy a szintén a Hongroe népnevünkből alakult ki. [35]
C) harmadik jelelentés-oldal a mezei, földi, átvitt értelemben durva, vad:
ném. ANGER ≈ ACKER[36] ≈ lat. AGER ≈ mező, föld, szántóföld, vidék, falu[37]≈ HAGAR = falu (déli arabban)[38]
Homérosznál áll:
Agrestes gentes gigantes, → a vad/föld-népek hatalmasak/földszülöttek[39]
Nézzük a népnevünkkel rokon, Agre-ből jövő görög agrestes szótársait:
ógör. AGROicos = vad, AGRIA = vadul, AGRA = vadászat, AGREUS = vadász, és illik melléjük AGAR, a bibliai Hágár görög formája.[40] (Azonos a gyök.)
Lám az isteni-névadás szabályai szerint, az ógörög szóbokorban ott a névadó AGAR/ HAGAR is!
Összetartozásuk pedig igazolható a görög nyelvű Bibliából. (Gen. 16.12):
Ágár/ Hágár fia Izmael ,,agroikos antropos,“[41] azaz ,,VAD-EMBER”!
(vad = agroicos = ang. haggard)
Tehát hangalaki rokonság van Izmael vadságát és az anyját jelölő szavak között. [42]
A fordítások eleinte Izmael vadságát emeli ki, ám a vad-emberből később vadszamár lesz. A román, a horvát, és bolgár változatokban már egyenesen MAGARE = ,,szamár” szó áll!
Vagyis a VAD EMBERBŐL → VAD SZAMÁR,[43] a környező szlávoknál (SZAMÁR) MAGARE lett.
Itt is látható az a történelmi folyamat, amelyben bizonyos fogalmak értéktelenné, esetenként megalázóvá válnak.
(A helyhiány miatt csak megemlítjük, hogy az angol HANG = lóg, akaszt, függeszt, esik, csatangol, lődörög, (bizonytalan) késik, stb. E jelentéstartamok, ismét egyfajta vallási-vonal elhagyóira utalnak.)
A Nimródi-hagyaték új olvasata, az ógörög Biblia képi jegyei alapján.
LXX, Gen. 10,9 (Nimród, az égi) nagy vadász = gygas CYNEGOS.[44] (görög nyelven)
A gygas-t ismerjük, a CYNEGOS = vadászt pedig nézzünk meg a szótári CYNE = kutya rokon szóképe felöl. Emberi vonatkozásban e kutya-jelző, a hűség, a védelem, majd a szemtelenség, a vakmerőség és a dühösség jelképe volt. Analógiás szemmel kutakodva a kutya-gyök körül, egyfajta feledett, ,,égi-kutya kultusz” körvonalazódik.[45]
Itt kapnak hangsúlyt a hunokhoz vezető ,,ógörög” CYNEGOS és CYNE,
továbbá az ,,óangol” párhuzamaik: a CYNE és CYNING (king)![46]
Ógörögben a kutya által egybevonódik a CYNE és a CYNEGOS, és az V.sz.-i óangolban is épp így találjuk, a CYNING (az angol king és a német kőnig ősformája) mellett állnak CYNE személynevek, pl. CYNric,[47] melyek jelentése a kelta nyelvre visszavezető magyarázatban, szintén ,,kutya.”[48] A kelta nyelv viszont már közvetlen átfedést ad az ógöröggel, és ami fontosabb, a celtoscytha vonalon rokonítható a szkítával is.
A közös szkíta gyökerek miatt rokonítható nyelvészetileg e kelta eredetű CYNING = király, cím, a (hun vonalon keresztül) a kunok KÁN méltóságnevével. Hiszen a KUN is csak a HUN-nak hangalaki változata, ezt több történetíró és tudós már megállapította. Illetve logikátlan lenne a hatalmas ókori hun néptömb nyomtalan eltűnése, majd a tömérdek létszámú kun nép váratlan előkerülte, azaz a hunok és kunok megkülönböztetése. (Egyeztethetőségük további számtalan adatára itt nem térhetek ki.)
Nyelvi kőrútunk állomásainak közös nevezője a hun ősnyelv, a szálak ide mutatnak!
Hiszen Britanniában a koraközépkori – Atillai hun-korszak – idejétől mutathatóak ki a neveikben kutyát, CYNE-t hordozó ,,óangol” királyok, akik még felségterületük elnevezésekor is a kutya-analógiához fordulva hozták használatba a HUNDRED (vármegye) szóképet[49]. Az egyik kelet-angol király egyenesen HUN névvel élt, és velük együtt szaporodnak az Ethel névtaggal uralkodók.
A hunok esetében, magát Atillát a kutyaősére célozva ábrázolhatták kutyafülekkel, és hiszen már Nimród ősapánknál is kutya-felhangú jelző dominál a Bibliában.
Sőt, az Árpádi-magyarok még tartották a kutyaős tiszteleti kultuszát, bizonyítja ezt kutya-esküjük.[50] Ezek után talán hihető, hogy az angolszász hódítóknál kirajzolódó Égi Kutya ideája,[51] mint afféle totemisztikus ős, valójában az ősnépi hunok hagyományából származik.[52]
Párhuzamok sora igazolja, hogy a mindeddig vizsgálatlan H≈K hangváltás[53] takarja el az ősi hunok és a kunok eredendő azonosságát és ősnyelvi közelségüket. Ha egyeznek:
-1) az ógörög-kelta, britanniai cyne, a latin canis, a magyar kani, és a gót Hund kifejezések.
-2) A kunok Kánjának H-s, Cham (angolban is) variánsa.
-3) Az ,,ógörög” cynegos (kutyásvadász) és az újangol hunt (falkavadászat) rokonsága.
– 4) Úgy a Hun és Kun névformák egyeztethetőek, miként ezt már több tudós megállapította.
Tehát a hun/kun Kán = német König = angol King = kelta Cyning = ógörög Cynegos, mind az ősnyelvi alap-szókép fejleménye, ezért is adott a kutya-jelentésoldal, és a kialakulást tekintve mind a hun/ kun-magyar névadó körbe vonhatóak, ha az ősi analógiás névadás szigorúan következetes logikája szerint, nyelvi szinten kizárható a véletlen egyezés.
Hogyan lehetne az ,,ismeretlen” hun nyelvnek ráhatása az angolra?
Egy módon!
Ha igaz az i.e. 1200-ban jött ,,Humber a hun” király[54] mitikus óangol története!
Eddigi írásaimban már rengeteg hasonló módon igazoló ókori, európai hun adattal álltam elő. Itt csak a pannoniai MAR-COMAN nevűekre[55] utalva említeném a hun-magyarok Eurázsia szerte fellelhető maradványaikból igazolható, egyetemesen elterjedt ókori állapotát. E történelmi végkifejlet egybecseng az eurázsiai nyelvek és a mítoszok utalásaival, valamint Mireisz László gondolatmenetével.
Záró gondolatok:
Igyekeztem bemutatni, hogy a nyelvi mélyrétegek rendezettek az ősi névadórendszer kultikus szentsége és szilárd szerkezete folytán. Az analógiás szóképzés nyelvi fokozataiból kirajzolódik a szemlélet változásával köznapivá silányuló őseszmények folyamata.
Az ie. III-II.sz.-i Cato a szkítáknak tulajdonította, és az egyházatyák is emlegették a szkíta-korszak kezdeti szerepét, melynek kulturális hatása az eszmények kialakulásából is kimutatható.[56]:
latin EQUUS, ló, csődör, EQUES, lovas, lovag, → AEQUUS, egyenes, egyenlő, igazságos
AEQUITAS, jogegyenlőség, igazságosság, méltányosság
német RITTER = lovas, REITEN = lovagolni, → RETTEN = megmenteni, megszabadítani,
SCHÜTZE = íjász, → SCHUTZ = védelem, , (Athénben scytha = rendőr)
cseh SKYTA = szkíta, → SKYTATI = vigasztal, vigaszt nyújt,
később már a cseh SKITNICA = csavargó !!!
A mitikus származtatás jelképei félre lettek értve, és az utódokban elítélő vélemény született az ősi jelképekhez kapcsolt népek iránt. A népneveinkhez kapcsolódó negatív szófejlemények miatt, látszólag vesztesek vagyunk.
Ősnépi mívoltunk ellenére megvetetten háttérbe szorultunk, mert szkíta ősanyánk kígyótestű szörny, a hun ősanyánk boszorkány, és hungár vonalú Hágár ősanyánk pedig rangvesztett vad szajha volt, vagyis az ősképeket, jelképeket félreértette az utókor.
De a lefojtott erők egyszer kiszabadulnak, és szerencsére e lehangoló végkifejlet mellett adódnak bíztató jelek is.
A görög ANGARosz = hírvivő, küldött, és az ANGELosz = küldött, hírvivő[57] szintén. A HUNGÁR népnévről származtatható ANGAR társítása elfogadhatónak látszik, és szerencsére megőrződött az ANGEL/ angyal jelentés mellé illő névváltozatunk is!:
A XI. sz.-i al-Bakri leirata rólunk, al-UNQALus! Tehát nem csak lovas-futár lehetett egykor a hungár, hanem isteni küldött is. Ismerve Isten szavunk perzsa Izdan változatát, melynek jelentése Véd-lény/ Őrangyal, megerősíti a korábbi felvetést, hogy az Igazság őrzésére szakosodott (mági-papi) hagyományvonal képviselői lehettek a hun-magyar népek.
Ez esetben az Al-UNQALus → (UNGAR = UNQAL = UNGAL ≈ ANGEL) [58] azaz ,,anygali küldött” funkciónk alapján sem véletlenül szerepelt Hungár nevünk a Bibliában! Valóban részünk lehetett az isteni kinyilatkoztatások közvetítésében esetleg a megfogalmazásukban, ami a jövőnkre nézve, a magyar feltámadás szempontjából bíztató jelnek látszik. A kitartó szándékkal ötvözött kutatások, feltárhatják azt az elfeledett-rejtett szellemi többletet, amelyért a lánglelkű Kőrösi Csoma Sándor is világgá indult. E véletlenen túlmutató analógiás nyelvi rendezettség új szemléletű megközelítése remélhetőleg egyszer tudományosan is megvitatható szintre jut, hiszen láthatóvá, kimutathatóvá tesz feltáratlan történelmi kapcsolatokat, nyelvek közt adódó látens átfedéseket.
Bognár Ferenc
[1] Horvát István, Vámbéry Ármin, Munkácsi Bernát, Nagy Géza, Marczali Henrik, Beregszászi Pál, Kis Bálint, Horvát Ádám, Patrubány Lukács, Fejér Gyögy, Czuczor-Fogarassi, Róna-Tas András, Vásáry István, Tóth Tibor, Farkasinszky Tibor, Mireisz László, Grandpierre Atilla, Benkő István, stb. stb.
[2] Lásd,. Nyelvi alapon kreált finnugorságunk, avagy hová visz a szakbarbárság (Bognár Ferenc jegyzete)
[3] Átmenet a mitológiai (kozmogóniai) korszakolás szerinti világkorszakok között.
[4] Robert Graves a mitológiai tárgyú könyveiben többször is kiemeli ezt, továbbá Giorgio de Santillana és Hertha von Dechend tudósok Hamlet malma (Pontifex 1995) c. műve is erről szól, keresztény források pedig egy kezdeti szkíta-korszakot emlegetnek. Az istenek, burkoltan, minden népnél bolyó-minőségek. Mitológiai Enciklopédia, Gondolat, Bp. 1988
[5] A növényvilág egyedeinek mag-állapota jóval hasonlóbb jellemzőket mutat, mint a kifejlett időszak egyedeinél találni. … A vallási egységességről, lásd https://ősműveltségünk.hu honlapon.
[6] Magyar Adorján elmélete, én csak a gyűjtéssel igazolom őt.
[7] Nem véletlenül nyúlnak ide vissza ideológiáért az illuminátus, szabadkőműves hagyományok.
[8] Pl. Cyrus→ Kur-folyó, Cambyses→ Cambyses-folyó, Scamandros→ Scamander-folyó, Eurant → Orontes-folyó, stb.
[9] ,,K.e. 700 körüli prehellén világ még nem tud a későbbi fajtisztasági babonáról, a görögöket és a barbárokat elválasztó gőgös elméletről.” Kallós Ede, Görög-római vallástörténet és mitológia, (az 1923-as Görög mitológia második kiadása) 49.old.
[10] populus— sokaság, tömeg,emberek, község, nemzet, köznép, (ősidőkben Rómában a nemesség, (patricius) és később a köznép, (plebs) is. (Burián szerk. L-M szótár, 1908, és Révai L.) …. autochthon = magából a földből kikelt, (azaz benszülött) az athéni nemesség büszke címe volt, akik ragaszkodtak a közvetlenül a földből kikelt ősöktől való származás képzetéhez (Gaia-kultusz). Kallós Ede, Görög mitológia 1923, 2. kiadása Görög-római vallástörténet és mitológia címmel, 15.o.
[11] Indiai regék és mondák, Móra, 1963. előszó 13.o.
[12] Lásd az angol en.wikipedia.org-on.
[13] Hérodotosz két féle eredetet említ, a szkíta és a görög ismeretek szerint.
[14] Télfy, GÖRÖG FORRÁSOK A SCYTHÁK TÖRTÉNETÉHEZ (Pest, 1863. Lauffer Vilmos) 15.oldal, (Herodot, IV,5) Szkíták: Jupiter és a Borysthen folyó egyik lányától született Targitaus, akinek meg 3 fia, akik közül égből hullott tárgyak alapján lett kiválasztva az örökös. 1000 évvel Dáriusz előtt. (IV.9-10.) Görögök: Hercules a lovait keresve talált egy barlangban bizonyos félszűzű kéttermészetü viperát; melynek felső része az alfélig nő, alább pedig kígyó. … Hercules közösült vele, a nőnek 3 fia születet, a legkisebbik Scythéstől származnak a scythák királyai.
[15] Graves, Az Aranygyapjú, (Európa, Budapest 1976) 27.old. … folyt.: ,,Horatius is maró gúnnyal beszélt a kentaurokról. Ugyan ki látott, – kérdi – félig ember, félig ló szörnyszülöttet? Nem fogta fel, hogy ezek és más hasonló lények egyszerűen pelaszgok, akik e képszerű jelzés szerint a lovak, ill. más totemállat testvériségéhez tartozott.”
[16] Ókori Lexikon,
[17] Lásd Révai L. és az Akadémiai ógörög szótárt.
[18] A római Cato szerint, a régieknél legnagyobb dicséretnek számított: a derék földműves, jó telepes. (Horvát István, Rajzolatok a Magyar Nemzet legrégibb történeteiből, Pest, Trattner 1825, 79.§. Cato, A földművelésről c művéből idézi.)
[19] Íjász/ nyilas/ lövész/ harcos jelentésű nevek sokasodtak meg akkoriban. NYÍL → Tigré, Tigránész, Tiglatpileszár, Tengri, Toxophoros, Toxander, … ÍJÁSZ → Jász, Jón, Jazyges, Kazár, (Izmael és Izrael) … LÖVÉSZ/ HARCOS → Szkíta, Szaka, Hun,
[20] Ezért találni a változást hozók esetében is a korábbi jelképek használatára. pl. az újító Cecropsz is régi jelképeket használ. Arcádiában, a jövevény Zeusz először fuzionált az ott helyi isten Lükaosszal, és lett a neve Zeusz Lükaosz, majd egy konfliktus során megölve az ősi istent, maradt a diadalmas Zeusz alak és név magában.
[21] Így lett a termékenységi ősistenanyák eredetileg szüzet jelentő német MAGDA és angol MAIDEN szavaiból, később ágyas, azaz szajha. (Lásd Kallós E.) .. Így lett arabban Azrael (Izrael) a halál angyala, és Luciforosz is eredetileg a Vénusz volt, Bál napistenből lett a Belzebub, stb.
[22] Jordanes, A gótok eredete és tettei, (ford. Dr. Bokor Lajos, 1904, Brassó) 71.old.
[23] Ide számítva a keleti, pl. kaukázusi, nepáli, iráni magyarokat, valamint a más néven szereplőket is.
[24] Budapest, Harmadik Évezred Kiadó, 2010. Például a szerző, a megyer törzs vallási főszerepéből kikövetkeztethető ősi, magyar-vallási hagyományvonal elfogadását és felvállalását látja érvényre jutni, a becsatlakozott néptömbök által használt jász-magyar, székely-magyar, stb. önelnevezésekben.
[25] Lásd keleten a nepáli magarok esetét, valamint a Dr. Tóth Tibor által 1965-ben megtalált kazaksztáni magyarokat, akik saját magukat pontosan úgy nevezik, mint mi, és a cirill betűs írásban a „gy” betűt, a „d” betű utáni lágyító jellel írják, olvasva tehát madjar = magyar. Nyugaton pedig a feledett és hanyagolt markománokat. Nagy-Morávia szlávságának rövid cáfolata ‒ nyelvi alapon (Bognár Ferenc jegyzete) és Ősiségünk vizsgálatlan szála, a 7 évszázados ókori marcomann jelenlét I. ‒ Nyelvi alapon 3 (Bognár Ferenc jegyzete)
[26] Károli a Bibliában megadja a fenséges, magasságos jelentését. (magyar OROM) … A héber CHEREM = elkülönített, Istennek rendelt, később átkozott. (Magyar Zsidó Lexikon 1929) Az arab HÁREM = szent sérthetetlen hely,
[27] Az Aggaroforeo = hír-vivő, vagyis az alapszó jelentése küldött, mint az Aggelos = Angelos is hírnök, követ, küldönc (angyal). Ógörög-Magyar nagyszótár, Akadémia, Bp. 1990.
[28] Horvát István, II Geisa és III. István Magy. Kir. Petsétnyomóikról és Petséteikről (tanulm) Tud. Gyűjt.
[29] Kohn S. Héber kutforrások és adatok Magyarország történetéhez, (Bp. 1881, reprint kiadás Akadémia Bp. 1990) Függelék
[30] Kohn S. 158.old.
[31] Bognár Ferenc, Hungár nevünk a Bibliában, (Kőrösi Csoma Sándor – Tények és érvek a magyarságkutatásban, K.CS.S.K.E, Sepsiszentgyörgy 2023, 241.o.)
[32] A szóvégző D a magyarban kicsinyítő képző, ami átvitt értelemben ,,fiasító-t” jelent, azaz leszármazást, mint az ógörögben is megtaláljuk, pl. Heracles utódai a Heraclid-ák, Arsac-é az Arsacida-k.
[33] A német fosztóképzős alak ellenére, Ungarn = Ungern, … Dr. Ballagi Mór, Német és Magyar Szótár. (Heckenast, 1862) és Fischer K. A. A szkíta-szarmata nevek és szavak magyarázata a magyar nyelvből, I. 25.o. (Berlin 1927 és MVSZ, 2024)
[34] A francia Sagrin kiejtés jöhet a régi keleti KH eltérő olvasataiból, néhol H, vagy KS, vagy K, vagy S lett. Illetve mór közvetítés folytán, ugyanis Hágár Futó és Vándor jelentése arabul HAGIR, HAJAR és HADJARA, latinban HADZSAR leiratú, és az ezzel rokonítható arab HAGAR/ HADZSAR = falu alakoknak a héber HASZAR = ,,major, tanya,” és a HACEROT = ,,majorság,” Hacor/ Hazor/ Khazor/ Kazor/ Chazor változatai. (Kába szentélye Hágár és Ábrahám alapítása. … Meg kell még említenem Kohn Sámuel közlését, (5. o. 4. lájegyzet) egy XVI. sz.-i forrásra hivatkozik, melyben a magyart UGRI, CHAGRI, és CHIGRI-nek nevezi. Itt hozzáteszi, hogy a héberül CHAGAR annyit jelent, mint: körülövezni, kardot felkötni, arámiul pedig sánta jelentésű.
[35] Révai Lexikon, és Biblia, (M Törv után lévő jegyzetekben, 2.1-13,) 212.old. (Szent István Társulat, Bp. 1979)
[36] német ACKER föld, szántóföld és töretlenföld, gyepföld (mező) ≈ ANGER gyep, pázsit, legelő (mező) Ballagi, N-M Szótár
[37] Latin-magyar szótár (1941 Franklin Társulat)
[38] Graves-Patai: Héber mítoszok (1969) 143. old.
[39] Horvát István idézi Homérosztól, (Odüsszeia VII. ének 206.sor) a Rajzolatok a magyar nemzet legrégibb történeteiből, (Pest, 1825 Petrózai) c. művében, az 52. §. …. A gigász szó a görög Gé-Gens ≈ Gi-Gans ≈ Gigas ≈ Gaia Nemzetsége ≈ Föld-szülött ≈ óriás (hiszen a kezdetben az autochton népek lehettek elterjedve a földön)
[40] AGAR neve a görög szótárban nincs benne, de a Septuaginta görög szövegében fellelhető.
[41] Luther-nél (1545) ,,ein wilder Mensch,”
[42] Érdekesség képen, ezen AGROicos forma további áthallást ad. AGROicos ≈ AGARikus ≈ HAGARikus ≈ HÁGÁR-forma ≈ HÁGÁRra-hasonlító (vad)
[43] Vulgata: hic erit ferus homo,… APB: rugged man,…Tyndale: vylde man,… Brenton: wild man,… Rotherham: a wild ass of a man,…Martin: un homme farouche (ádáz) comme un âne sauvage,…SE: será hombre fiero;…Croatian: divlje magare (egybe vadember, külön vad csikó) Romanian: un măgar sălbatic printre oameni, … Bulgar: като диво (vad) магаре (szamár)
[44]Gen 10.9 LXX (görög): Nebród gygasz kynegosz (gör betükkel) .. Vulgata (lat): – robustus venator, .. Romania (román): viteaz vînător … APB (ang): giant hunter with hounds, … Tyndale (ang): myghtie hunter, . Rotherham (ang): hero of hunting . Brenton (ang): giant hunter… BBE (ang): very great bowman,… SE (sp): poderoso cazador, … Italian: potente cacciatore, … Luther (ném): 1545 gewaltiger Jäger,.. Lithuan: smarkus medžiotojas, … Estonian „Vägev kütt, .. Az Y olvasata: Ü, U, I.
[45] A szótár megad Künokefaloi→ Kutyafejűek-nek mondott népet is, (Kapitánnfy, Ógörög-magyar szótár, Akadémia) Mivel a kephaloi szóbokrának van még : -lényeg, -személy, -főnök, -főember, – eredet, jelentése is, így a kutyafejű eredetileg kutya-főnőkű, kutya-eredetű lenne, miszerint a kutyafejűek,egy totemisztikus kutyaős gyermekei.
[46] Lásd az Angol-Szász Krónikát, … https://en.wikisource.org/wiki/Anglo-Saxon_Chronicle_(A) és a 43. lábjegyzetet.
[47] -(a wessexi) Cynric (534-560) címe: CYNRIC CERDICING GEVVISSÆ CYNING (cyning = király) … Cynegils/ Kengils (611-643) címe: CYNEGILS GEVVISSÆ CYNING, … Cenwalh/ Cenwealh/ Coenwalh (643-645) címe: CENVVALH GEVVISSÆ CYNING, … -( kenti) Hengest (448-488) címe: HENGEST CANTVVARE CYNING, … HUN (kelet-angol) (749-754) címe: HVN ANGLORUM ORIENTALIUM Ælfwald fia (sajnos már nem tudom, hol találtam.)
[48] Conrad protogermán con/ kuoni tagja = merész, bátor, Cyn-ric/ Cyne-ric óangol Kin = nemzetségi/ rokon/ fajta, breton Cuno-rix = vadász-király, Cunobelin/ Cynfelyn = Erős kutya. Ezen ismerős tulajdonságok egy ,,kutya-őst körvonalaznak.
[49] A kelta-lenyomatú cyno/ con/ kuoni/ cuno alakok elhalványulva kikopnak, illetve feltételezhetően a leirati forma változásával együtt king formává alakul és elveszti fő jelentésértelmét a kutyát. A kutyára a hund változat kerül használatba.
[50] Bajor püspökök említik 900-ban IX. jános pápához írt levelükben, hogy a magyaroknál szokásos kutyára vagy farkasra tett esküben nem vettek részt. Munkácsi Bernát, Farkaseskü a régi magyaroknál, Ethnographia 1895
[51] Lásd Anubisz kutyaistent, Hellászban emlékeztek korábbi ,,Kutyafejű” népre, Róma alapítóit kutya nevelte, keleten is volt hasonló, az égen ragyogott a Kutyacsillag→ Síriusz, és a Kismedve→ Kis Göncöl is CYNOSURA→ ,,Fénylőkutya” volt.
[52] Még Romolusznak és Rémusznak is adódik látens szkíta = arámi vonatkozása, az ősi, római ramnes néposztály révén.
[53] A H és K hangok hangtanilag rokonok, váltják egymást, hund = küné/ kanis, ezért lehet igaz egyes tudósoknak az ókori HUN és a középkori KUN népnevek azonosságáról tett kijelentése.
[54] Geoffrey of Monmouth: Historia Regum Britanniae, forrásait megadja a https://en.wikipedia.org/wiki/Humber_the_Hun
[55] https://www.szilajcsiko.hu/single-post/osisegunk-vizsgalatlan-szala-a-7-evszazados-okori-marcomann-jelenlet ….. https://www.szilajcsiko.hu/single-post/a-marcomannok-germansagat-feluliro-hun-kun-jegyek-nyelvi-alapon-4-bognar-ferenc-jegyzete
[56] Néhai Dr. Végvári József felismerése.
[57] A két eltérő szóvégi hang rag vagy jelző lehet.
[58]XI.sz-i Al Bakrinál, (Az utak és országok könyve) .nq.l.s, Kmoskó Mihály, Mohamedán írók a steppe népeiről, 1/ 2 (Budapest, 2000, Balassi Kiadó) 257.oldal … Longobardia = Lunqabardiya, (247.o.) és Bulgárin = Bulqadin (245.o.) mindkét név G-je helyett Q áll az arab szövegben, mint az Ungarus = Unqalus esetében.