x
Megjelent a KŐRŐSI CSOMA SÁNDOR – A MAGYAR LÉT REJTELMEI c. kötetben,
(Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület, Sepsiszentgyörgy, 2024,
szerkesztette Ferenczné Szőcs Éva)
Isten képére,
avagy az ókori névadás analógiás rendszere
Az ókori híradásokat olvasgatónak feltűnhet, hogy az előkerülő nevek egyfajta analógiás rendszerbe sorolhatóak. E rendszer sajátosságait tekintve, az ősi létszemléletet tükröző analógiás jelleg áll előtérben. Az ókori nyelvek szóképzése terén, statisztikailag igazolható e szellemi ihletésű rendezőelv, amelyben a tisztelt isteni ideát mintaként szerepeltették, beszédes nevéhez kapcsolva az életvitel fontosabb fogalmait. Ez a nagy istenit kicsiben másoló elv pedig tulajdonképen a kozmoszt átható holografikus rendezőelv gyakorlati vetülete.[1]
Miközben a modern ember nagyon büszke értelmi teljesítményeire, elsikkad a lényeg, hogy minden értelmi teljesítmény valójában a mintakövető, vagyis a másoló ösztön terméke. Tudásunkat a gyermeki másoló-korban alapozzuk meg, és minden további tanulás is másolás alapú. Még maga a gondolkodás is, hiszen az elvont gondolkodás sem más, mint a világ leképezése, azaz másolt modellezése. Másolva, ismételve tanuljuk el a viselkedési mintákat, a matekfeladatok megoldási módját, és még a találmányok születésénél is sok esetben ott találjuk a természetből ellesett előképet. A másoló ösztön tehát több elismerést érdemel, illetve feltárandó a maitól eltérő létszemléletet és tudati állapotváltozást okozó szerepe.
Nagy szerepet játszott ókori elődünk életében is, aki ösztönének engedve másolhatta a természeti mintákat, az életvitel középpontjába állítva a természetfeletti Istent. Eleinte másolta a környezeti zajokat, és a visszaismétléssel létrehozta az analógiás elvet megjelenítő korai közlőrendszert.
A korszakos zivatarokat átvészelő töredékes nyelvi maradványok és utalások ezért mutathatnak különös rendezettséget! Sajnos egybeesései máig a véletlen számlájára lettek írva azon megokolással, mi szerint a prehisztorikus ókori időknek még nem lehetett sajátságuk a rendezettség. Történik ez annak ellenére, hogy az egyezések nagy száma, a véletlen lehetőségét kizáró összefüggések láncolatát rajzolja elénk. Az ok-okozatiság talaján álló tudomány, tévesen hárítja a parányi esélyű véletlenre az ésszerű egyezések rendszert kínáló sokaságát!
Nézzük csak a német rendszer gyöki viszonyait!
A német nyelvben szoros gyöki rokonság van, az istent jelentő Gott szó, a Gatt, (férj, hitves) a Gottin, (istennő) a Gattin, (feleség, hitves) és a Gattung (nemzetség) szavak között. Akadnak még, hiszen a Gott további testvérére ismerhetünk a gut, (jó, ünnepi, bőség, érték, dolog, földbirtok, jószág, és vagyon), a güte (minőség, jóság), a gütig, (jóságos, kegyes, szíves) stb. stb. szavakban is.
Láthatóan, a germán elődök az emelkedett eszmények fontosabbjait az isten fogalmával kapcsolták egybe. A rendszer ősiségét jelzi, hogy a Gott, azaz isten szavuk, tövében megegyezik a pogány kori isten-képmást jelölő Götze, azaz bálvány szóval, és a nyelvi átfedés közös szülőszobára utal. Hab a tortán, hogy a germán hagyományok a gót kultúrában gyökereznek. Adott tehát elődként, a kultúrát átadó gót törzs, mely ismert az ókorból és a középkorból is, hatókörében e törzsi név szógyökileg szinte megegyezik az ősi istenfogalmat hordozó bálvány nevével, valamint a máig megtartott ,,isteni” jelentéssel, a család szereplőinek nevével, és még az eszményi ideálok egy részét kifejező szavakkal is.
A gótok eredetéről Jordanes tudósít, őket a mai Skandináviából származtatva, ahol még ma is fellelhető Gotland (Gótföld) sziget, mellette a dél-svédországi Götaland, (Gótföld) a régi Götarike (Gót-ország) térség, benne a Göte-aln folyó partján lévő Göteborg (régi Gothenburg) várossal, mely előtt lévő tenger rész neve pedig Kattegat. Méltóságnévként ismert innen a dán Göttrik király neve.
A régi ,,gót ország”, a Götarike, idő közben svéd lett, ezért hozzuk még a legrövidebb és legjellemzőbb svéd szavakat is! A T és D hangok testvérsége[2] okolja meg az angol GOD, és német GOTT változatokat.
Így van a svédnél is:
gud, – isten, bálvány,… gudinna, – istennő,… god, – jó, jószívű, kitűnő, kedvező, ügyes, képes valamire,… godó, – békésen, barátságosan,… gods, – vagyon, anyag, áruk, javak, kötélzet,… godta, – elfogad, elismer,… gata, – utca, út, nyiladék,… gatt, – nyílás, hajózható út, tengerszoros,… gott, -édesség, kitűnő, jól van,… gotta, – élvez, örül, gyönyörködik,… gitta, – bír, képes valamire, tud, szeret, kedve van,… gáta, -rejtvény, talány, rejtély, stb. stb.
A közös gót múlt miatt a fenti német és svéd szavak összetartozóak, és láthatóan közel azonos hangalak fed le egy tekintélyes fogalomkört, melynek központjában a nemzeti Isten[3] áll. E képlet feltűnő hasonlóságot mutat a magyar szóbokrok struktúrájával!!! Ilyen értelemben maradtak meg tehát az ősi nyelvi rendszer töredékei, a továbbiakkal igazolva, hogy a beszéd kialakulásánál szóba sem jöhetett a véletlen! A másoló ösztön analógiás vezérlő-elve, a közlés terén, Isten köré csoportosított lélekazonos fogalmak hasonló szóalakú rendszerét fejlesztette ki.
A Mindenség kis alkotóit és részleteit analógiás párhuzamba vonni a Nagy Egésszel, ez egyfajta holografikus szemléletnek tekinthető. Elődeink tehát szellemi rokonságot látva Isten és földi gyermekei, illetve minden szent fogalom és szent tárgy körében, Istenre emlékezve és elsőségét jelölve, a kultikus fogalmaknak is hasonló neveket adtak. A közlés ilyetén egységesítésével, Isten-központú nyelvi rendszerek jöttek létre, melyben ,,a lélek-rokonsághoz” tartozó fogalmak, apró módosulatú hangalakkal lettek kifejezve.
Az Isteni névmag vonzásában találni csupa hasonló nevet a régi történetekben.
Pl. A prehellén Arcadiában Lycaon ősherosz felépítette Lycosura városát, és a szentnek mondott Lyceaeum hegyre oltárt állított. Zeusz megérkeztével egybeolvadt a régi és az új isten alakja, és meghonosodott Zeusz Lycaiosz tisztelete. Majd az eszmefejlődése során Zeusz villámával halálra sujtotta Lycaont, így a korábbi isten neve idővel kikopott, és maradt a Zeusz rész magában. Vagyis a Zeusz térnyerése előtti időben közel azonos nevek jelzik az azonos lélekcsaládhoz tartozókat.
Az analógiás elv kereste az isteni természeti erők hang-párhuzamait, és ezzel szokatlan helyzetet hozott létre! A szubtilis természeti erőket a beszéd hangutánzó kifejezéseivel másolva/közvetítve, a hallgatóban is hasonló érzeti rezonanciát idéztek elő. Az erőhullámok interferencia-elvén, célzott érzelmi hatásokat voltak képesek gerjeszteni. Ez lehetett a szómágia, a mai reklám őse.[4] A beszédben indukált természeti erők, szuggesztív teremtő igévé emelték a kimondott szóképet! A közlés terén tehát céllá vált analógiás párhuzamokban megjeleníteni az Istenhez kapcsolt jelleget, legyen az tárgy, vagy akár valamely fogalom. Analógiás másoló parancsra lettek a legelső szavak hangutánzó, illetve hangulatfestő jellegűek, és ettől váltak beszédessé a legelső nevek is, utalva gazdájuk tulajdonságaira. Tulajdonság-jelölő melléknevekből lettek a legelső fogalmak nevei. Ezt mondhatnánk tehát mágikus többlet-információnak.
Elődeink oly komolyan vették az általuk igaznak tartott szellemi eredetet és rendet, hogy szükségét érezték ezt a beszédben is épp úgy, mint sok más gyakorlati dologban, megjeleníteni.
Egyrészt a származás jelölésére, más részt Isten jelenvalóságának sugallására alakulhatott ki a nevét idéző, hasonló gyökökből álló kifejezéstár.(Magyar Adorján, Fáy Elek, Horvát István)
Összegezve: a helyi (avagy törzsi) Istenségtől való származás és a vele való lelki azonosság alapján, nevéhez hasonló elnevezést nyert maga:
–a törzs (nemzetség, avagy nép) is,
–az Isten fennhatósága és oltalma alatt álló terület, (ország)
–annak jelentősebb földrajzi alakulatai,
–Istene nevét idéző címet viselt földi képmása, a törzs vezetője,
–és hasonló módosulat jelölte lelki-gyermekeit, a törzs egyedeit is, a mai ember szónak megfelelően.
Istenük nevével közel egyező szóalakot kaptak még,
–a tőle eredeztetett tulajdonságok és emelkedett fogalmak,
–és a fontosabb használati és kultikus tárgyak mind.
Az ősidők azonosság-elve a szavak-szóképek sok-értelműségét generálta, amit a későbbi, specializálódási áramlatok szűkítettek le, időnként pusztán egyértelművé, sőt a szétszakadt nyelvekben még különböző formájúvá is. Így lettek később eltérővé, az eredetileg nyilván egyforma szavak. [5]
További példák!
Kun:
A kunoknál a késői középkorban is együtt találni Istent és hasonló nevű népét. Fennmaradt, hogy keleten Khám, illetve Khun névalakú istenüket tisztelték még a XIII. században is.[6]
Főméltóságuk a kán, (latinul cham) vagy kagán-kakán, és kende, sőt, az elszlávosodott, Cumániából (kunország) lett Oláhország fejedelemének kenéz szava is kun hagyaték lehet. A jakutban kündü= tisztelt, de törökös nyelvekben kám a sámán neve, embert jelent a kun szó, ahogy a kant népnyelvünk is használta férfi-ember értelemmel. Fennmaradt a kun = nap, (mint időszak) jelentés[7] is.
Országuk Európában Cumania, míg az ázsiai kánságok területén Khán, vagy Gán.[8] Latin cumanus nevük a Kuma menti lakásukból eredhet, hol több helynév emlékeztet rájuk, miként Dagesztánban is a Khunsak vagy Kunsakh.[9] Stb. stb.
Asszír:
Az ősi idők asszírjainak Asszur országa fölött, Asszur/Ashur, Isten vigyázó szemei őrködtek, és volt Assur[10] város is. Az assur, usur szó Király, és Őrző jelentésű,[11] A síru = ‘hús’, vérrokon, a sarru = király, mint héberben a sar = fejedelem.[12] Uralkodóik nevében megjelenik az istenre, vagy országra, vagy népre, vagy méltóságra, avagy talán mindegyikre utaló gyök: Pl. Nabon-assar, Nabopol-assar, stb.
Zsidó:
A zsidó név, mindössze a juda/judeo = jehuda jelentésváltozata. Vagyis Judeában (Jehudeában) élt Jahve isten Jehuda/ Juda népe, mely nevét állítólag az első Juda/Jehudáról, Jákob/Izrael fiáról kapta, akiról ki is lett mondva, hogy az Úr dicsőségére nyerte a nevét. A Juda női Judit párja is Jehudit alakú volt. Sok névben ma is fellelhető az Isten neve, pl, Jeremiás = Jermi-Jahu
Britt:
Az i.e. XII. századig visszanyúló brit királylista[13] egy Brutusszal kezdődik. (Más leiratban Pridein.) Tőle ered a briton királyok sora és a brit elnevezés.[14] A britanniai brittek élén tehát Brutus/ Prydein ősapa ill. király állt, és vegyük ide Szent Brigittát, a bárdokat, a születés ,,born” szavát, és a számtalan hasonló felsorolásától eltekintve, a névadó képlet jól látható.
Hellén
A hellén névadás Helios ó-görög napistennel, vagy Hellén ősatyával indítható, bár Hellén dédunokája Hellé is itt zuhant a Helléspontusba, azaz Hellé-tengerébe.
Hellas eleinte város és vidék volt, ahol a heloták a szegénnyé vált köznépe is élt.
Helice városban volt Posidon Heliconicus temploma. Helisson, több görögországi folyó neve, miként a Halys is, és ott a Helicon hegy. Halaea, az athéni kikötő egy része, Haliartus város, Halieis község. Halonesus kis sziget. Görög alapítású a szicíliai a Halaesa folyó partjánfekvő Halesa város.
Heleia = az athéni törvényszék és helye, tagjai a heliasták. A hellenotamiák, az athéni pénzügyi hatóság volt. Halteres, a gimnasztika egy neme, a pályabírák a hellanodikai. Rhodoszon Heliosz tiszteletére rendezték a heliaia ünnepi versenyeket. Helépolisz az ostromgép, szó szerint város-vívó.Stb. stb.
Car/Kar
A Car/Kar elődnép kultúrvívmányait átvevő görögök nyelvében komoly szóbokor utal rájuk.
Coré = a Földanya lánya, és coré =fiatal lány, hajadon, szűz, a cár = hulladék, és szolga, (mert állítólag a leigázott cárokből lettek a szolgák). Cér = a halál Istennője…. cér = szív, végzet, sors,. Circé = Héliosz lánya, (varázslónő,) … Circoó = gyűrűvel, karikával rögzít,.. circos = cirkusz, héja, caranos = főnök, uralkodó,.. cára = fej, arc, külső, hegycsúcs,.. cardia = szív, központ, carpizo = megtermékenyít,.. carposz = gyümölcs, termés, mag, gabona, termék, haszon, jövedelem,.. cárron = kordé, kocsi,.. cerdeisz = kordé, szarvval rendelkező,.. cárta = erősen, nagyon,.. cerameiosz = agyagból való,.. cureia = hatalom, uralom, curiosz = úr, uralkodó az Úristen, császár, családfő, gazda,.. ceraizo = elpusztít, megöl, elzsákmányol,.. cirnao = vegyít, kever,.. stb
Perzsa
– Perseus ős, Perzsia = Farsistan. (P ≈ F) Az ó-perzsa fravarti, a parszok védszellemei, … ferver = őrangyal. A firoz = sikeres, szerencsés, … firuza = drágakő, … pari/parisa = tündéri, … parvaiz = szerencsés, boldog, itt uralkodott Feridun-király, és a Firdauszi = paradicsomi jelentésű. Stb.
Etruszk:
Etruria ország etruszk lakóit görögül tyrrhenoi vagy tyrsenoi-nak mondták, a föváros Torscana (ma Toscana), és itt van a Tyrrhén-tenger, és a régi, Tarchon ősherosz által alapított Tarquinii városa. Fennmaradt királyuk Tarquinius neve, és az itteni uralkodók címe a Tarchon.
A tőlük területileg is messze élő ázsiai turkománok is hasonló rendszerrel éltek:
A Kelet-Turkesztáni Tárim-medencében éltek a turkománok, a Tárim-folyó mosta földjüket, és fővárosuk Turfán volt.
Szláv:
Szlavónia és Szlovákia tipikus hagyományőrző nevek, mint Bohuszláv, Miciszláv, Miloszláv, Miroszláv, Bratiszláv, Boleszláv, stb.
A szlava = dicsőség, hírnév, szlávnij = híres, remek, pompás, szluh = hír, hallás, szlova = szó, beszéd, szlovárik = kisszótár, szliva = szilva, szlobode = előváros, település, falu, szlobodán = szabadság, (B/V @ G) szlugá = szolga, szluzsénie = szolgálat, szláti = küld, a zlato, zlatan = arany, zala = gyönyörű, a pénzük a zlotyi.
Dumun
A kelta Dumnonii törzs egyik főnöke Dumnorix, és a gael dumno = világ jelentésű.
Vál:
Valdai-magaslaton eredő Volga/ Bolga ill. Volch felső folyásának két partján fekszenek a Vologda és Volodimir/ Vladimir tartományok. (Utóbbi a régi Oroszország fővárosa volt, és e Vladimir/ Volodimir fejedelemségből lett később Lodoméria!
A volgai hun-bolgárok, a Volga/ Bolga folyó mellől jöttek, ahol Bolgari fővárosuk is állt. (A névváltozatokért a bizánci B = V felel.) A bulgár névről jöttek a bulgaris = bugris, és vulgaris = közönséges, népi, kifejezések. Mivel ők jöttek le a Balkán-félszigetre, esetleg ez utóbbi is hozzájuk kapcsolható, miként a balkáni eretnek bolgumil/ bogumil vallás is. (A kieső L szülte a bugris és bogumil változatokat.) Nevükkel rokonítható még az ,,ószász” Válok Volk, (nép, tömeg) a Pulk (csapat) meg a Flug, (sereg, falka,) szavai. A nyelvi utalás szerint, már az ókortól kezdve áramoltak keletről nyugatra a köznépi szervezetben élő válh-ok (váló) tömegek, követve (ném. volgen = ang. follow) a Volga folyót.
Bactria-Balch
Bactria keleti hun tartomány lágyabb névformái, az: újperzsa BALCH, = zend BACHDI, = örmény BAHLÁV, = perzsa PEHLEV.[15] Pehlevi a ,,perzsák” (valójában hunok) szent nyelve, és a nem régen elhunyt utolsó iráni sah, az ősi szentség okán vehette fel a Reza Pahlavi nevet. Nyilván a Pehlevi névből lett a (perzsa) Pehleván = hős, harcos. Illetve Bahláv alakjából az örmény fejedelmi cím, melynek keményebb Bagra változatát, a hajdan uralkodott Bagratida dinasztia utódai máig viselik.
-Székely:
Ősi szóképi jelentéshalmozást őrzött meg a székely név, hiszen a szék részének egyszerre volt közigazgatási terület, (megye, tartomány,) hatóság, hatalmi-hatósági központ, trón, és egyszerű ülőalkalmatosság értelme is. Lásd, Háromszék, székesfőváros, és székhely, ezért a régi Doboka vármegyénk székhelye, az ottani Szék nevű város volt.
Feltűnő, hogy jelentésoldalaiban szinte pontos egyezést mutat:
-a székely-magyar Szék (megye, város, lakóhely, trónszék, törvényhatóság, hatalmi központ, székhely, és székelés)
-a fr. Siege (szék, székhely, törvényszék, ülep)
-az olasz Seggio (ülés, székhely)
-az ír SUIOCHAN[16] (szék, ülés, pad, ülep, lakhely, székhely, gyűlés, törvényszéki ülésszak)
-az angol SEAT (székhely, lakóhely, országgyűlés, ülés, ülőhely, szék, pad, ülep, fenék, föld, talaj)
Utóbbi módosult forma, de jelentési azonosság szerint, a szó belsejében eredetileg egy H állhatott.
Elkpesztő az ilyen hatalmas ídőtartamot és kulturális teret áthidaló, szinte pontos egyezés! Mivel nyílvánvalóan a győztes ülhetett a hatalom székébe, így kiejtési eltérésük ellenére is rokoníthatóak a fr. Sieg, (szék) és a német Sieg/ Siegen (győzelem) szavak.
Marcomann-Morva:
Krisztus után az I.sz.-ban, a Marobodium (Moravske Budejovice) városában székelő Maroboduus/ Maroboudos vezér, marcoman népével együtt uralta a March (később Morva, ma cseh) vidéket. Az utókor, fals módon besorozta őket a germán gyűjtőnév alá, a nevükből németül kiolvasható mark-mann, azaz határszéli-ember jelentés miatt. (Régen még keltának tartották őket.)[17] Nevük az VI. sz-ban eltűnik, de két évszázad múlva, itt, Mojmír vezér bolgár-,,szláv” Marahan-Maravan morváival megalapítja Morva országot a Morva-hegy és Morva folyó mellékén. Ebből lett Nagy Moravia.
Ám a mára csehhé lett Morvák, láhatóan a római kori ,,MAR” névgyökű környékről nyerhették nevüket, ami a partus-hunokhoz irányít minket, ugyanis: mindkét Morva folyó római kori neve Margus volt, a déli folyó partján még egy Margus város is állt.
A cseh Morva itt még Margus. (részlet dr. Kuzsinszky Bálint, Pannonia térképe, Ókori Leikon)
A szerb Morva itt Margus, (részlet, Die unterer Donaulander zur römerzeit c. térképéből)
-Egyrészt a folyók marcoman-kori Margus neveik, a Bactria melletti hun Margiana tartomány és Margus folyójának duplikátumai, másai.[18]
-Másrészt, a marcoman néphez kapcsolódó nevekből, a Mar és Coman tagokra való felbontás valószínűsíthető,[19] és a COMAN utótag nem csupán hangtanilag kapcsolódik az ókori kis-ázsiai Comana államhoz, de további átfedést ad az ottani, korabeli Commagena helynév ,,dunai” duplikátuma, lásd a lenti térképet. Vagyis az eredeti formára mutató, immár 2000 éves állandóságával és keleti, bactriai hun kapcsolatával a ,,MAR” gyök adódik kiindulópontnak, feltéve, hogy ugyan azon őshonos nép adta mindkét vidéknek a saját elnevezéseit, ha a ilyen egybeeséseket a véletlen nem produkál. Így Nagy Moravia helyett, helyesebb lenne tehát Markomán Birodalomról beszélni!
Vindobona (Bécs) mellett együtt a Markomán és a Comagenum, (Ortelius, Germána Veteris).
Comana városok és Commagene helynév az Eufrátesz jobb oldalán. (Cappadocia)
Az Eufrátesz bal partján Comana regio található, (részlet Ptolemaiosz AsiaIII. térképe egy késői változatáról)
Ez utóbbikomán-kun népnévre hajazó Comana-régiót csak a folyó választotta el Commagene-től, tehát összetartozhattak, így a névegyezések esete további vizsgálatot kíván.
Nagy Morávia hajdani létét tehát a morva helynevekből és a népével a 9. sz.-ban odatelepült Mojmir (bolgár-szláv) fejedelem morvaságából következtetik, nem számolva a birodalmi népnevek ,,mar” gyökének jóval korábbról kimutatható voltával.
Az i.e. 3.sz.-tól az i.sz. 4.sz.-ig itt jegyzett markomán nép, harci jártasságára jellemzően még Cézárnak is ellenállt. Többször keményen megverve a római seregeket, i.sz. 178-ban Aquleiáig hatolva, szégyenletes békekötésre kényszerítették Rómát. Később még feltűntek Attila seregében, és nevük említése csak az 5.sz.-ban marad el végleg.
Vegyük figyelembe, hogy általában helyi istentől származtathatóak a földrajzi névalakulatok. Esetünkben az eredeti formára mutató, immár 2000 éves állandóságával és keleti baktriai hun kapcsolatával, a ,,mar” gyök adódik kiindulási pontnak, feltéve, hogy a ugyanazon őshonos nép adta mindkét vidéknek a saját elnevezéseit, ha már a véletlen ilyen szintű egybeesést nem produkálhat.
A két morva táj és a köztes Mura-vidék korábbi gyökerei hun (mar-kun) névadásúak, tehát Nagy Morávia szlávságán még farigcsálni kell.
Az ősi hagyományokra épülő analógis isteni névadás olyan időtlen jellegzetességeket mutat tehát, amelyek szöges ellentétben áll modern korunk felfogásával. Látni, hogy a hajdani, szinte kötelező előd és hagyomány tisztelet, időállóan szilárddá kovácsolta a nyelvi rendszereket, ezért támaszkodhatunk bizonyító erejére. Az eddig rendezetlen összevisszaságot mutató kusza nyelvi világ jócskán kifésülhető. A történelmi folyamatokból kiviláglik, hogy bizonyos szinten a hajdani fogalmi világ átértékelődött, és a kifejezések egy része, főként a kultikus fogalmak, a korábbival ellentétes jelentésben kerültek használatba. Így lehet megmagyarázni azokat a zavarosnak ítélt eseteket, amikor a teljesen hasonló alakú szavak, élesen ellentétes fogalmak jelölésére találjuk. Ilyen, amikor a germán MAGDE egyszerre jelentett szüzet és szajhát is. De hozhatunk hasonlóan ellentmondásos példákat még:
-ném. MAGDE = szűz és szolgáló, (ágyas) … DIRNE = lány, hajadon, és szolgálólány, kurva
-ang. Maiden = szűz és szolgáló (ágyas) …
-szlovén/ horv. Devica és ukr. Diva = szűz, ám cseh Devka = szajha
-ógör. Partheniosz = szűz, Partheniasz = ágyas gyermeke (fattyú)
-ógör. Coré= hajadon, szűz, a Cár = hulladék, és szolga (ágyas)
– HEL/HELL/HÖLLE = pokol és a HOLY/HELGA/HEILIG = szent,
– a DEU = isten és a DEV = ördög,
–a svédAS és ÁSA = istenek, az AS = dög, tetem
– a német Kalt és angol Cold = hideg, de az olasz Caldó = meleg.
-A latin ORDO = rang, rend, társadalmi osztály, szabály, az ORDINÁRIUS = rendes, szabályszerű, törvényes, és lám a magyarban épp ellenkező jelentéssel ORDENÁRÉ = renden kívüli.
Rendszert rejt tehát a látszólagos zavar is, csak ismerni kell a kialakulás körüli, valamint a megváltozás okait! Amikor tehát az előkerülő népnevekből a jellegzetességet keressük, akkor az ősi, szokásos beszédességre hagyatkozunk. Feltűnően sokszor találni ősi eszményekre utaló népneveket. Ilyen a földműves, az íjász, a nemes, hős, szent, stb. illetve az alantassá vált jelzőkből, a pokolbeli, rabló, paraszt, stb. továbbá ezek szinonimái.
Amikor a lengyelek POL-LAND/POLYÁK nevében a szláv POLJE = mező/mezei jelentésre lelünk, akkor ez alatt a mezei munkákkal foglalatoskodó emberre ismerhetünk. Viszont ugyan ezt jelenti a dél-itáliai CAMPANUS népnév, ahol a CAMP/CAMPUS = mező. Földművest jelent még a GRUZ, amit eredeti GE-ORGUS = föld-szervező formája jól mutat.
A bűnös népek közé sorolhatjuk az alvilági = helvétiai,[20] BRIGANTII népet. Egy águk lakott a svájci Bodeni-tónál, és a tó régi Brigantius Lacus neve, Bregenz városával egyetemben emléküket őrzi. Innen vagy elvándoroltak, vagy egy másik águk lehetett, amely az ókori Brittannia legnépesebb törzsét adta.
Angolban a nevükkel kapcsolódni látszik a bright = fényes, de később a briganti, az elítélő rabló értelmet nyerte, épp úgy, ahogy az ARAMOKRÓL a haramia kifejezés. A tatár szintén TARTAR = alvilági nép volt, mint a HELVÉT = alvilági, a bulgár pedig vulgáris = közönséges és bulgaris = bugris. A szlávok hajdan dicsőséges, Istent szolgáló népéről jött a szolga szó, ahogy franciában a gaszkonyiakról a GASCONADÓ = hetvenkedő, kérkedő szó is. A vandalusok után vált jelzővé a vandál kifejezés, stb. stb. E népekben az a közös, hogy mind a görög-latin hatalmi vonal ellenlábasai voltak, a történelmet pedig a győztesek írják.
Annyi megállapítható végkövetkezésül, hogy a véletlen egyezések lehetőségét kizárhatjuk. A gondolati és nyelvi fogalmak, mind, a hosszú időn át megtartott analógiás hagyományok kikristályosodott szellemi termékei. A tapasztalatokra épülő emberi ösztön nem hoz véletlen hajtásokat, az ösztönből fakadó tudás sem hagyatkozhat a véletlenre.
A törzsi kultúra, de talán pontosabb inkább a rendi tagozódásnak megfelelő kultúráról beszélni, a saját eszményeit kifejező szóbokrait tartotta használatban, ezzel is igazolva, jelezve az összetartozást. Ez oda vezetett, hogy az istenük nevére hasonlító fejedelmi cím, ismétlődő folytonossággal megjelent a vezetők körében, vagyis sok, egyező, illetve hasonló nevű ,,király” személye mosódhatott egybe, amit az utókor történelmi zavarként értelmezett.
Zavart okozott még a nyelvi szakosodás, amely tükörfordítások születéséhez vezetett. Vagyis sok esetben az eltérő nevek mögött is ugyan azon életmód és néphagyomány állt. Pl. a harcos korszakban, a jellegzetes íjász-lövész-őr jelentést találjuk meg a szkítáknál, az asszíroknál, jászoknál-ászoknál, és a tox név változatait használó stb. népeknél egyaránt. Bezavart még a tükörfordítású nevek esetenkénti lealacsonyító, leértékelő átértelmezése.
A helyszűke miatt röviddé lett gyűjtemény mellett, még számtalan további példával rendelkezem. Néhány ebből töredékes, de a széttört mozaikdarabkák hiányaikkal együtt is a rendszer korábbi meglétét igazolják. Hiszen az erdőben egy magányos patanyom láttán, senkinek sem jut eszébe egy-lábú szarvas kóborlását feltételezni. A magányos patanyom is a négylábú szarvas ottjártát igazolja, azaz további kutatásokra bíztatok mindenkit!
Bognár Ferenc
Egy korábbi változat további példákkal itt olvasható:
[1] Holografikus sajátosság, hogy a hologram feldarabolásával nem részekhez, hanem egyre kisebb méretű egészekhez jutunk. Minden egyes darab kicsiben hordozza a teljes információs készletet. Miként a sejt a gazdaszervét.
[2] Zöngés-zöngétlen hangpárjai egymásnak.
[3] Kiemelt jelentőségű hírhozó jel számunkra a svéd szavak többértelműsége, ami az ősi analógiás szemlélet természetes folyománya.
[4] Mondandónk alátámasztására legyen elég a legkorábbi szavak ismertetőjegyének tekinthető hangutánzó, illetve hangulatfestő jellegre utalni.
[5] Az Istent jelentő szó mára a svédben GUD, az angolban GOD és a germánban GOTT formájú lett.
[6] XII. században élt Plan Carpini szerzetes leírásában
[7] Codex cumanicus.
[8] Pl. Urgendzs, közép-ázsiai khánság, vagy Kokand, egykori önálló kánság. A kirgizek egyik törzsének fővárosa, a khán szállása, oroszul Chanskaja Stavka.
[9] Révai Lex
[10] Ma Kalat-Sergat, Révai Lex.
[11] Sára (fejedelemnő),….Szarecer, (akkád: sar uszur, ’óvja a királyt’). …..Szaramel, Azaramel: (héb. sar am el, = ’Isten népének fejedelme’)…..Szárgon (asszír: ’az igaz király,’)…..Sesbaccár (babiloni: ’Samas őrizze az apát’) Samas+aba+accár (assur) = napisten-apát-őrizze, így asszur = Őrző jelentésű. Bibliai Lex.
[12] Puzur-Szin egyik elődje Samsi-Adad, aki „idegen métely”, „nem Assur város husából való”: a felirat kétszer is kimondja ezt a sajátos kifejezést. A sumerogramma, uzu = siru, ‘hús’, átvitt értelemben vérrokont jelent: A Királylista királynak (sarru) nevez mindenkit. Lásd Komoróczy Géza, Asszírok: az identitás változásai, (tanulmány)
[13] 1136-ban megírta Geoffrey of Monmouth
[14] Vikipedia
[15] Chorenei: Nagy-Örményország története, (Szamosújvár, 1892. ford. Szongott Kristóf) 115. o.
[16] A keltautód ír SUIOCHAN szó kiejtése szikán. Timaru Kast Sándor, Kelta magyarok
[17],, Nagy Sándorról irja Arian: hogy ez az Ister vizéhez érkezett, mely mellett a leghadakozóbb nemzetek laknak, mint a celták, ezek közt végsők a Quadusok és Markomanok.” (Gyárfás, A jász-kunok története, Kecskemét 1870, I.k.300. o.)
[18] Beszédes módon, a bactriai hun Margus partján feküdt egy jászokra utaló Jasonium város is.
[19] Népük vezérei, teuton Teuto-boduus, burgund Gundo-bad, gepida Usdi-bados, iceneus Boad-icca, neveiben, a BAD tag hadvezető jelentésű, miként az örmény aszpaha-bied, és a perzsa spah-bad szavakban is.
[20] Egyes skandináv nyelvi jelentése pokol.